Fegyverek

Amerikai fegyverek

Colt 1911:

A Colt 1911-et és 1911-A1-t rendszeresítették az amerikai hadseregben a második világháború során. A régebbi változatot a tankok legénységei, pilóták kapták. A 1911-A1 egy kicsit nagyobb, biztonságosabb volt, nem ütött akkorát tüzeléskor. .45-ös kaliberu töltényeket használt, és mindössze 1 kg-ot nyomott. Míg eredetileg csak a tisztek számára volt elérhető, később már bármelyik közlegény is be tudta szerezni.

M1903A4 Springfield mesterlövész puska:

Ezt a puskát eloször 1903-ban kezdték gyártani, és jó egymillió darabot állítottak elő egészen az 1930-as évek végéig, amikor leálltak a termeléssel. A II. világháború felé haladva azonban a kormányzat újraindíttatta a Remington céggel a termelést, és 1943-ra már 330.000 darabot állítottak elo, 1944-re újabb 700.000-et. Az ido múlásával számos változtatáson ment keresztül, melyek a felépítést érintették. Szerelték M73 és M73B1 2.2X távcsovel is. 5 töltény fért a tárba, vagy egyesével a puskába töltve. Egészen a M-1C és M-1D puskák érkezéséig használták a Springfieldet.

M1 Garand:

"Véleményem szerint az M1 Garand a legjobb fegyver, amit valaha is kitaláltak" - Gen.George Patton.
Az amerikai M1 karabély a legelso félautomata fegyverek egyike, és a második világháború során rengeteg szövetséges katona elsodleges puskája volt. Pontos, és kb. 400 méterig van átütoereje.
Körülbelül 5.5 kb súlyú, és 8 darab .30-as (7.62mm-es) kaliberu golyót fogad be, amik egy tárban sorakoznak. Ez a tár a 8. golyó kilövésével automatikusan kirepül.
Volt ezen kívül még egy távcsöves, és egy gránátvetos verziója is.

M1 Karabély:

Az M1 Karabélyt azok használták, akiknek a Garandnál könnyebb, de a Colt 1911-A1-nél mégiscsak erosebb és pontosabb fegyverre volt szükségük. Üresen kb. 2,5 kg súlyú volt, és 15, illetve 30 töltényt tartalmazó tárral szerelték. Körülbelül 250m-es hatótávolságú fegyver. Az ejtoernyosök egy kissé módosított verzióját kapták, hely- és súlymegtakarítás céljából a puskatus visszahajtható lett.

M1 Thompson:

A Thompsont John T. Thompson tervezte, az amerikaiak és a britek a második világháborútól egészen a Vietnámi háborúig használták.A Thompson fejlesztésnek kezdete az első világháborúig nyúlik vissza, de akkor a konstrukció még kiforratlan volt, csak a 20-as években jelent meg a piacon M1928A1 jelzéssel. A csigatáras fegyver igen kedvelt volt a gengszterek körében. Hátránya volt, hogy lassan és drágán lehetett eloállítani. A második világháború elején áttértek a szekrénytárak alkalmazására. 1942-ben egy tömeges termelésre átalakított, egyszerusített változat jelent meg: az M1-es. Ennek ára kb. 20 %-a volt elodjének. 1,38 millió darab készült belole, ebbol sokat a britek kaptak meg, akik eloszeretettel használták kommandós egységeiknél.
A géppisztoly egy 20 vagy 30 töltényt tartalmazó tárral rendelkezett, körülbelül 5,5 kg-ot nyomott üresen. Tuzsebessége 700 lövés/perc.

BAR (Browning Automatic Rifle):

Az I. világháborúban az amerikai csapatoknak jól jött volna egy eros géppuska, de az újonnan kifejlesztett BAR túl késon, és kis számban került a harcmezore ahhoz, hogy befolyásolhatta volna a háború kimenetelét. A II. világháborúban a súlya ellenére (több mint 10 kg, üresen) nagyon gyorsan elterjedt, és vitathatatlan érdemeket szerzett a BAR - még akkor is, ha a 20 töltény sokszor kevésnek bizonyult, és a mindenbe beleakadó támasztékot szinte mindenki azonnal leszerelte a csorol, a plusz súly miatt is.

Mk II Repeszgránát:

Az MK II. Frag Grenade volt a II. világháború legtöbbet bevetett kézigránája. A robbanás után még repeszek repültek mindenfelé.

Német fegyverek

P08 Luger:

A tervezojérol elnevezett Luger az elso világháborútól kezdve a német szolgálati pisztoly. 9mm-es és 7.65-ös kaliberrel gyártották, és a tisztek, géppuska-osztagok fegyvere volt.

Karabiner 98(Mauser):

A 98-as karabély volt a Wehrmacht alapfegyvere, és minden katonát ezzel képeztek ki függetlenül attól, hogy végül mivel szerelték fel. Körülbelül 4 kg-os súly, és 5 töltény jellemezte a fegyvert. Ezenkívül rendkívül pontos, és erős volt, egyetlen hátránya a kis tűzgyorsaság.

Maschinenpistole 40 :

A híres MP40 1940-ben került bevetésre a nyugati fronton. Kezdetben szakaszonként 3 darab jutott belole, késobb viszont széles körben elterjedt. A világháború végéig 908,317 darabot gyártottak belole.
Az MP40-es tárba 32 darab 9mm-es Parabellum golyó fért. Percenkénti tuzgyorsasága 350-500 töltény/perc. Utcai-és épületharcokra tervezték, teljesen (lemezelt) fémbol készült, 4 kg-os súlyával elsorangú volt közelharcra.

Maschinengewehr 42:

Az MG42-es kora legjobb géppuskája volt. Tuzsebessége körülbelül 1600 lövés/perc. Körülbelül 11kg súlyú, ezért egy MG42-es osztag legalább három emberbol állt.

Stielhandgrenate:

A németek kézigránátja, a "krumplinyomó" elso világháborús tervezésen alapult, és a Wehrmacht minden hadszíntéren bevetette. A gránát maga egy fadobozból, gyutacsból és robbanóanyagból állt. 4-5 másodperces késleltetéssel készítették, 30 yardos körzetben volt hatásos. Súlya kb. 70 dkg volt.

MP-44 (StG. 44):

A Sturmgewehr 44 (StG. 44) a világ elso igazán hatékony géppuskája volt. A II. világháború végefelé mutatták be, és ha a háború még egy évig folytatódik, az SG44 minden más gépfegyvert kiszorít a német hadseregben. A háború végéig 500.000-et gyártottak belole.

Brit fegyverek

Bren Mark 2:

A Bren Mark 2-t 1941-ben rendszeresítették a hadseregben. 100 töltény fér el a dobban, és még 30 a dobozban. Körülbelül 10,5 kg súlyú, ez valamelyest csökkenti a mozgékonyságot. Letámasztva 500/520 lövést képes leadni.

Enfield:

Az Enfield Mark 1 Number 4-et eloször 1938-ban kezdték gyártani, Mr. Scott Lee tervezte. Angliában, az Enfield-i Enfield Arms Plant fegyvergyárban, innen ered a neve.A brit hadsereg 1889-tol alkalmazta a Lee rendszerű reteszt és tárat. 1895-tol az Enfield huzagolási rendszer bevezetésével kezdodött el a Lee-Enfield puskák hosszan tartó karrierje. A No. 4 Mark I-es változat 1931-ben jelent meg. Financiális nehézségek miatt a tömeggyártás csak 1940-ben indult be, de ettol az időtől számítva egészen 1956-ig a brittek standard puskájává vált. A No. 4 Mark I* a Kanadában és az USA-ban készített gyártmányokat jelöli. Készült mesterlövész- és könnyített változata is. A NATO létrejötte után 7,62 mm-es urméretben készült L8A4 típusjelzéssel.
0.303-as kaliberű volt, 10 tölténnyel. Súlya körülbelül 4,5 kg.

Sten Mark 2 géppisztoly:

A Sten Mark 2 egy egyszeruen gyártható, lemezelt fémbol készült géppisztoly volt. 6 különbözo verziót gyártottak belole, például a kommandósok részére hangtompítós változatban. 9mm-es Parabellum lövedékeket használt, 32 töltény fért a tárba, súlya 3 kg, tuzgyorsasága 550 lövés/perc.

Vörös Hadsereg

Tokarev

A fegyver nevét az eredeti gyártóhely, Tula, és a tervező Fjodor V. Tokarev nevének kezdőbetűiről kapta.
A TT tipikusan hadipisztolynak készült, félelmetesen egyszerű szerkezettel. Zárolása lényegében a Browning-féle Colt M1911 másolatának tekinthető, de példaul a könnyebb gyártás érdekében egyszerűsitették a csövet, annak nemcsak a tetején van reteszelőborda, hanem az körbefut. Az elsütőszerkezete a Colthoz hasonlóan csak egyszeres műkodesű (single action), tehát revolverezni nem lehet vele. A Colt-hoz képest rengeteg egyszerűsítést hajtott végre Tokarev a pisztolyon, pl: elhagyta a manuális és a markolatbiztosítót. Ehelyett egy fél-felhúzott helyzete van a kakasnak ahonnan nem lehet felhúzni a fegyver szánját, és lőni sem, előbb teljesen fel kell húzni a kakast. A tárkioldó gomb, és a szánakasztó ugyanott van mint a Colton.
Technikai adatok űrméret: 7,62x25 mm (30M Tokarev,.30 Mauser,7,63 Mauser)
hossz: 195mm
csőhossz: 115mm
 szélessege: 27,5 mm
 üres tömeg: 850 g
 tárkapacitás: 8 db

PPSh-41 (Pepeshka 41):

A PPSh-41 a Vörös Hadsereg könnyen előállítható, megbízható fegyvere. A második világháború egyik legjellegzetesebb fegyvere a szovjet PPS géppisztoly. Fejlesztését nagyban elomozdították a szovjet hadvezetés keserű tapasztalatai, melyeket a szovjet-finn háborúban, illetve a németek támadásának első szakaszában szereztek. Az előbbi során saját bőrükön érezték meg a finn géppisztolyos egységek hatékonyságát, a második katasztrófa idején pedig rengeteg kézifegyvert vesztettek, valamint több fegyverüzemük is kiesett a termelésből. Ezen tényezűk hatására kezdődött meg egy könnyen, gyorsan előállítható, hatásos fegyver tervezése. A Georgij Spagin által 1941-ben kifejlesztett PPS megfelelt ezeknek az igényeknek. A jellegzetes csigatárral (közismert nevén: dobtárral) szerelt "gitár" nem volt minőségi termék, de szélsőséges körülmények között is működött. Hátrányait azzal is ellensúlyozni tudták, hogy igen sok készült belőle, és nagy tömegben vetették be. Egész egységek voltak, melyek semmilyen más fegyverrel nem voltak felszerelve. A Szovjetunióban az 50-es évek végéig, a csatlósállamokban valamivel tovább maradt hadrendben. A dobtár 71, míg a sima tár 35 darab 7.62-es töltényt tartalmazott. Tűzgyorsasága 900 lövés/perc.
A brit Stennel és az MP40-el lépést tudott tartani, sot bizonyos szempontokból felül is múlja azokat. A háború végéig körülbelül 5 millió darabot gyártottak belőle.

Mosin Nagant M91/30 Rifle:

A Mosin Nagant M91/30 az oroszok legfobb karabélya volt a II. világháborúban. 5 darab 7.62-es töltény fért a tárba. Felcsatolható bajonett is tartozott hozzá, és körülbelül 9 millió darabot gyártottak belole.

Mosin Nagant M91/30 Rifle , távcsöves verzió
Az előbbi fegyver, távcsővel szerelve.

RGD-33 gránát:

A fegyver teljes neve Rucsnaja Granata Degtyareva Model 33, jelentése Degtyarev tervezésu gránát. A gránát különlegessége, a kétfajta használati módban rejlik. Az elso variáció egy sima támadógránát, a másik egy repeszgránát. Ezt úgy tudta elérni, hogy a gránát fejére egy ún. repeszköpenyt szerelt és így repeszgránátként is tudta használni a katona. A gránát elég összetett mechanikával rendelkezett. Ezért a harctérre két külön darabban érkezett; a gránát maga egy vászontáskában és külön a gyutacs papírba csomagolva. Használat elott belehelyezte a katona a gyutacsot a gránát tetején lévő nyílásba. Ezután a nyél elforgatásával tudta élesíteni a gránátot. A gránát hatalmasat robbant és a repeszek 30-40 méteres körben szóródtak szét. Ennek ellenére nem volt sikeres konstrukció; a gránát előkészítése sokáig tartott és gyakran föl sem robbant, ha nem dobták el megfelelően vagy nem rázták föl erősen. A kioldószerkezet bonyolultsága és a precíz mechanika miatt nehéz volt tömegesen gyártani. Ezért már 1941-ben leváltották őt az átalakított RG-41 és az RG-42 nevű gránátok